Hüvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben a templom dombja, Villog a torony gombja, Gyors záporok sötéten Szaladnak át a réten, a réten. Elhull a nyári ének, Elbújnak már a vének, Hüvös az árny, az este, Csörög a cserje teste. Az ember szíve kivásik. Egyik nyár, akár a másik, a másik. Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég. Lyukas és fagyos az emlék. A fákon piros láz van. Lányok sírnak a házban. Hol a szádról a festék? Kékre csípik az esték. Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég, Nem marad semmi emlék, Az ember szíve vásik, Egyik nyár, mint a másik, a másik. Megcsörren a cserje kontya. Kolompol az ősz kolompja. A dér a kökényt megeste. Hüvös és öreg az este. A fákon piros láz van. Lányok sírnak a házban. Hol a szádról a festék? Kékre csípik, kékre csípik az esték.