Vársz A szobádban hová Minden napot zársz Egy önmagába visszatérő körkörös hivatkozás Az életed, már rég Megszoktad így, más Mitől lenne, magától soha nem jön változás Ha az égen kigyúlnak az éjlámpák Mezítláb indulj a világ vége már csak az egyetlen határ Lógasd le a lábad a peremén De te vársz A szobádban talán Egy jelre, amit látsz Minden egyes pillanatban, mégsem számottevő Az ereidben folyó Lüktető erő Nem hiszel a csillagokban sem, pedig űrrepülő Vagy Az égen kigyúlnak az éjlámpák Mezítláb indulj a világ vége már csak az egyetlen határ Lógasd le a lábad a peremén