Képtelenség, hogy beléd estem
Ez nem én lennék, ez nem volt tervben
De itt vagy megint, és hagyom csendben
Szelídnek tűnsz, de mégis félek
Hogy bármely percben véget érhet
Ha nem vagy itt, én sem vagyok rendben
Csak szertefoszló érvek vannak
Az érzékeim cserbenhagynak
A szívem vékony jégen táncol
Ha ellöknél magadtól, te valahogy
Közelebb kerülsz hozzám
Elfutnak a percek mellettünk
De én mindet visszahoznám
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégis félek
Nekem nincs más rég
Téged idéznek az égen a fények
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégsem kérdem
Nekem nincs más rég
Én ugyanúgy várlak, és ugyanazt érzem
Ha volt is, nekem nincs már más
Látod, nekem nincs már más
Megnyugtat a közelséged
De felkavar, mert véget érhet
Csak sodródunk az árral szemben
Nem tudom, hogy mit látsz bennem
És túlgondolom minden tettem
Mert két szék között beléd estem
Csak szertefoszló érvek vannak
Az érzékeim cserbenhagynak
És félek, hogy csak te is játszol
Ha ellöknél magadtól, te valahogy
Közelebb kerülsz hozzám
Elfutnak a percek mellettünk
De én mindet visszahoznám
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégis félek
Nekem nincs más rég
Téged idéznek az égen a fények
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégsem kérdem
Nekem nincs más rég
Én ugyanúgy várlak, és ugyanazt érzem
Ha volt is, nekem nincs már más
Látod, nekem nincs már más
Képtelenség, ez képtelenség
Ez nem én lennék
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégis félek
Nekem nincs más rég
Téged idéznek az égen a fények
Ugye maradsz még?
Látom a szemeden, de mégsem kérdem
Nekem nincs más rég
Én ugyanúgy várlak, és ugyanazt érzem
Ha volt is, nekem nincs már más
Látod, nekem nincs már más