Mindig te voltál az egyetlen
Amit magamban szerettem
Más nem szólt rám, hogy
A kis hibákon is kell néha nevetnem
Ki vinné velem a terheim
Ha te nem lennél, és a terveim
Mind ott maradnak az asztalon
Te adsz erőt egy rossz napon
Hányszor mondtam
Hogy velem csak baj lesz
Hogy hosszú az út
Az én szívemhez
És hányszor volt, hogy
Csak néztem csendben
Nehogy gyengének láss
Inkább nem beszéltem
Csak te maradtál mellettem
Ha baj volt velem
Én ellöktelek volna
De te fogtad a kezem
Te látod bennem azt, amit
Már más nem, más nem
Csak te maradtál mellettem
Ha baj volt velem
Én ellöktelek volna
De te fogtad a kezem
Te látod bennem azt, amit
Már más nem, más nem
Én benned hiszek, ha sötét van
Mikor eltévednék a pokolban
Te megtalálsz, amikor útközben
Elveszítem önmagam
Mondd, ki vinné velem a terheim
Ha te nem lennél, és a terveim
Mind ott maradnak az asztalon
De te adsz erőt egy rossz napon
Hányszor ígértem
Hogy velem más lesz
Te hányszor mondtad
Hogy mennyire féltesz
És hányszor néztünk már
A sors szemébe
Mikor más már rég lelépne
Csak te maradtál mellettem
Ha baj volt velem
Én ellöktelek volna
De te fogtad a kezem
Te látod bennem azt, amit
Már más nem, más nem
Csak te maradtál mellettem
Ha baj volt velem
Én ellöktelek volna
De te fogtad a kezem
Te látod bennem azt, amit
Már más nem, más nem
Csak te maradtál mellettem
Ha baj volt velem
Én ellöktelek volna
De te fogtad a kezem
Te látod bennem azt, amit
Már más nem, más nem
Csak te maradtál mellettem
Ha baj volt velem
Én ellöktelek volna
De te fogtad a kezem
Te látod bennem azt, amit
Már más nem, más nem