Háztetőkön visszhangzó egyhangú kopogás Az eső már nem szédít, elillant a varázs Átázott minden, ami nem kell ledobom Gyere száradjunk meg kint fekve a napon Veled a világ puha szőnyeg Csupa libabőr leszek egyből tőled Napfény belénk égeti a vágyat Forró csókba kergeti a szánkat Felkelt és többé már nem megy le a nap Az égbolt kékjébe örökre beakadt Felhők úsznak rá, de mindet leszedem És egymáshoz bújunk, a bőrnél közelebb Veled a világ puha szőnyeg Csupa libabőr leszek egyből tőled Napfény belénk égeti a vágyat Forró csókba kergeti a szánkat Napfény belénk égeti a vágyat Forró csókba kergeti a szánkat Veled a világ puha szőnyeg Csupa libabőr leszek egyből tőled Napfény belénk égeti a vágyat Forró csókba kergeti a szánkat Napfény belénk égeti a vágyat Forró csókba kergeti a szánkat