Ey, ey, ey, ey
Minden reggel veled ébredek
Délben, este beléd szeretek
Nem is tudom, nem is tudom
Hogy mi a bajom, mi a bajom
Ha felkelek néha az éj közepén
Neked odasúgom: maradj az enyém
Nem is tudod, nem is tudod
Hogy ez a te dalod, a te dalod
Itt van mindig akkor is, ha fasz vagyok
Elküldtem többször, de azt mondta maradok
Nehéz velem sokszor, de akkor is mosolyog
Néz rám folyton, szemeitől meghalok
Nincs más, senki, mindig utána megyek
Árkon-bokron túl akkor is hogy, ha meredek
Nem volt ilyen még nem, de ez kell nekem
Ez a kibaszott lila köd körbevett, benne elvesztem
Minden reggel veled ébredek
Délben, este beléd szeretek
Nem is tudom, nem is tudom
Hogy mi a bajom, mi a bajom
Ha felkelek néha az éj közepén
Neked odasúgom: maradj az enyém
Nem is tudod, nem is tudod
Hogy ez a te dalod, a te dalod
Te értesz, érzel, a humorunk fekete
Mások csak néznek, nem minthogyha kellene
Olyan ez mint a méreg, de neked megengedem
Nem látlak téged, túl rózsaszín a szerelem
Megöl, lila tükör
Csak fogd a kezemet, nem bírom ha elengeded
Cuki mosoly, nem is tudod
Ez a te dalod, ez a te dalod
Minden reggel hozzá bújok, ő a párnám
Szeretem őt, ez nem csak egy ábránd
Tudom az életem egy kicsikét más már
De melletted én egy jó ember vagyok
Most már csak nekünk dalol a hold
Ha kell, akkor mindenemet odaadom
Csak szeress és legyen őszinte bizalom
És kérlek hogy
Ne félj, mindig itt leszek
Ne félts, te vagy a mindenem
Szemembe nézz, add a két kezed
Ennél én nem leszek boldogabb
Minden reggel veled ébredek
Délben, este beléd szeretek
Nem is tudom, nem is tudom
Hogy mi a bajom, mi a bajom
Ha felkelek néha az éj közepén
Neked odasúgom: maradj az enyém
Nem is tudod, nem is tudod
Hogy ez a te dalod, a te dalod