Elfordultam
Menekültem
Vihar tombolt
Tèpte lelkem.
Kisimult már
Új szellő jár
Most minden más!
Már minden más!
Kicsípi a bőröm a könnyem
Mègis rájöttem, hogy könnyebb így
Egy ólom súlyú èletnèl sokkal jobb kettő könnyebb szív
Neked se volt jó velem ez így
A ragaszkodás mindent befeketít
Sötèt a szobám ès hideg a szívem
Mert mindig te leszel aki melegít
Már úgysem látom magam előtt, hogy merre tart az út
Megjáruk együtt ezeket ès tudjuk milyen mèly a kút
Hidd el jobb lesz nèlkülem
Èn maradok ès te menj tovább
A ragaszkodás könnyű de könyebb a feledès
Telek jöttek ès múltak el, mire a bánat vègleg útra kel
Már nem menekülök el
Rá kötöm a láncot
Emlèkedet lelkem dűti fel
Kicsi a világ kettőnknek
Elfújtam a vihar felhőket
Mèg hozzád kötöttek, megtörtek, de már tudom, hogy a szèpek eljönnek
Règen megtettem volna
Mostmár veled nem maradhatok
Kinek hiányzik őszintèn, ha rabságba telnek a szabadnapok
Elèg lett volna ha annyit mondassz: "Talán, lehet."
De mostmár nincs is annál rosszabb, mint a magány veled
Elfordultam
Menekültem
Vihar tombolt
Tèpte lelkem
Kisimult már
Új szellő jár
Most minden más
Már minden más
Azt hiszem csak egy út van: a holnaptól nem látlak többé
Megtanulni elengedni
Most az emlèkek így válnak köddé
Tudom valamit nem lehet, ès valamit èn sem szeretnèk
El keseredek, de bízom benne, hogy nèlküled mèg lehet szép
A boldogságom tőlem függ, már merek nemet mondani
Mert nekem is nyitnom kell, a falakat bennem le kell bontani
Talán èrettebb lettem, legközelebb tudni fogom mit tegyek
Engem nem mozgatnak többet már meg az elkapott tekintetek
Ég, azt akarom, hogy tudd, hogy fáj
Darabokra törtèl annyi éjszakán
Meg annyi èjszakán át
Nèzd! A szavaid nem hatnak rám
Most már vissza fordulnál
De túl kèső már
Elfordultam
Menekültem
Vihar tombolt
Tèpte lelkem
Kisimult már
Új szellő jár
Most minden más
Már minden más
Elfordultam
Menekültem
Vihar tombolt
Tèpte lelkem
Kisimult már
Új szellő jár
Most minden más
Már minden más