Te ugyan úgy akarsz ahogy én téged. És éjjel az ágyban is ugyan azt érzed. Én látom a szemeden ha nem is mondod. Őrültek vagyunk és nem bolondok. Nem kell más. Úgy csókolnám a szádat. Letépném az összes ruhádat. Ahogy azt nem csinálta még más. Nem kell más. Amikor a szemembe nézel. Majd attól a tűztől égsz el. Amit te bennem gyújtottál. És nem kell más. Ugye játszottál már a gondolattal. Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal. Édes hangod a fülembe súgja nem volt elég csináljuk újra. Nem kell más Én mint egy állat elevenen felfalnálak. Miközben szétszakítanál. Nem kell más. Én nem sokat kérek. Nyelvem hegyén a véred. Te pedig a torkom harapd át. És nem kell más. Nem kell más. Úgy kívánom a szádat. Csókolni a kezed, a lábad. Érezni a bőröd illatát. Nem kell más. Jó a kocsiban, a kádban. Jó a fűben, az előszobában. Nekem mindegy hol jön ránk. Nem kell más. Nem értek a szóból. Sose legyen élég a jóból. Örökre elcsábítottál. Nem kell más. Úgy akarlak téged. Nem érzed meg őrülök érted. Adj hát nekem egy éjszakát. És nem kell más.