... Most végre elmondhatom hogy én Mennyire nagyon és csak Téged Hogy én leugranék meg a tűzbe mennék Meg bármit akármit de tényleg ... Most végre én is neked mer' én Ugyanúgy csak kicsit jobban ha tudnám Elmondanám csak ne dobogna úgy A szívem a torkomban ... Tök jó hogy mind a ketten ugyanúgy Innen már nincs visszaút Azt hiszem ezt most el se' hiszem A bátorságot ki veszi kézbe És ki mondja hamarabb ki hogy igen A soha feltenni nem mert kérdésre ... Most végre újból az van hogy én Annyira nagyon és még jobban Most végre én is tényleg csak már Nem tudom az eszem hol van ... Tök jó hogy mind a ketten ugyanúgy (ugyanúgy) Innen már nincs visszaút Azt hiszem ezt most el se' hiszem A bátorságot ki veszi kézbe És ki mondja hamarabb ki hogy igen A soha feltenni nem mert kérdésre Te nem értetted én nem értettem Mert hülyék vagyunk most mind a ketten De megtalálja a zsák a foltját Ha a boldogság kényszerít térdre (Solo) Azt hiszem ezt most el se' hiszem A bátorságot ki veszi kézbe És ki mondja hamarabb ki hogy igen A soha feltenni nem mert kérdésre Te nem értetted én nem értettem Mert hülyék vagyunk most mind a ketten De megtalálja a zsák a foltját Ha a boldogság kényszerít térdre