Nézd, lassan itt az éjszaka, Vad álmok tágas otthona, Hazafelé napod elfogy csendesen. De tiéd ez a pillanat, Míg szürke buszod elhalad Az elsuhanó ablakok előtt. És látsz százezer nagymamát, Hogy gombolyítja fonalát, Fakó képek között tipeg kedvesen, Majd elrepíti az álom, S a régi, árnyas sétányon A némafilmen nevet aprót sikkesen. Nézd, lassan itt az éjszaka, És végre eljutok haza Magamban a város ezer képével. Elfogynak mind a színek, S dobognak mind a szívek, S betakar az éj tengere kékjével. Refrén: Siess hát, nyiss gyorsan kaput, Nyisd ki az álom kapuját! Engedj be, időnk gyorsan eltelik! Zárd be az ajtót mögöttem, (S) ha örülsz majd, hogy megjöttem; Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig! Ne keresd reggelig! Óó reggelig.