Nem vagy önmagad, nem találod helyed
Azon töprengesz naphosszat, hogy miért éppen veled
Történik ez, padlón a fürdőszobában
A marihuánás cigi meg ott lóg a szádban.
Csak fekszel a földön, s elszáll minden erőd
Amiből még túl sok is volt éppen tegnapelőtt
Lépcsőház, lerúgott postaláda
Talán túlzásba viszed egy kicsit mostanában
Mert túl sokat szívsz, túl sokat iszol
A hömpölygő tömegből azt sem tudod már
Hogy ki szólt hozzád, ne vitatkozzál
A kabátjuk alatt fegyver van, ne tiltakozzál
Csak behúzod a nyakad, s felteszed a kezed
Várod, mikor üti le egy gumibot a fejedet
Csak vársz, csak vársz, egyhelyben állsz
Magadban mosolyogsz, mert képzeletben egész máshol jársz
Refrén
Túl az álmokon, távoli tájakon
Ahol majd karosszékből röhögnek a százakon
Ez a te világod, te vagy a király ott,
Csak rajtad áll, hogy megveted vagy imádod
Tudod, hogy képzeled, de nagyon élvezed
Mint egy játékot, összerakod, szétszeded
Bár nem vigyáz rád semmilyen hatóság
Mégis jobban tetszik mindez, mint a valóság
Ezért szinten tartod magadat csendben
Bár tudod jól, hogy valami még sincsen itt rendben
Ingerült vagy, minden felkavar
Hajnalban bekapcsol egy riasztó és megzavar
Csak rohansz, menekülsz az éjszakában
Pedig tudtad jól, hogy nem bízhatsz az ő szavában
Te lettél a vad, ő meg az üldöző
Pedig ő is csak egy pitiáner bűnöző
Hát örülj, bazdmeg, örülj, bazdmeg
Hogy csak mereszted a picsádat, és nem szakadsz meg
Mindig tele a hűtő, télen nagykabát
Mert a lelkét is kidolgozta a jó anyád
Érted csinálja, te vagy a két szeme fénye
Öregkori napjának utolsó reménye
Hogy mellette légy, ne fizess akkora árat
Ne váljon belőled is egy kábszeres állat már
Refrén