Még lélegzem, amíg el nem szívják előlem,
Boldog ember lettem, a végén ez lett belőlem!
Mosolyogva nézem a világról készült elsárgult képet.
Akkor készült, amikor a Földön véget ért a élet.
Pedig már túl régen történt,
Mikor még a jók csak egymást ölték.
Még a sírokra virágot vittek,
És a politikusnak is hittek!
Akkor még formában voltál,
Csak bambultál, senkihez sem szóltál,
És ennyi volt, kifolyt a véred,
Aztán a Földön véget ért az élet.
Sajnálom drágám, mi tehetünk róla!
Megérdemeltük, tudhattuk volna.
Nem érdekelt, csak most lett téma,
Mint egy elbaszott Ádám és Éva.
Legyél hasznos, vésd fel a falra,
Így mindenki emlékszik majd arra,
Hogy te már tudtad, megvolt a képlet,
Mikor véget ért az élet.
Miért van az hogy emberek csak állnak,
Hogyha ledöntik azt a bálványt,
Amit eddig Istenként csodáltak?
Ha annyira jó lesz nem tehetünk mást,
Zombiként felfaljuk egymást.
Mikor mindent megfertőz, túl sok lesz a méreg,
Akkor véget ér a élet.
Sajnálom drágám, mi tehetünk róla!
Megérdemeltük, tudhattuk volna,
Nem érdekelt, csak most lett téma,
Mint az utolsó bibliai séma.
Legyél hasznos, vésd fel a falra,
Így mindenki emlékszik majd arra,
Hogy újjáéledtem volna érted,
Mikor véget ér az élet.
Még lélegzem, amíg el nem szívják előlem
Boldog ember lettem, a végén ez lett belőlem.
Mosolyogva nézem a világról készült elsárgult képet.
Akkor készült, mikor a Földön véget ért az élet.
De legalább neked is véged!
Meg neked is véged,
Meg neked is véged,
Meg neked is véged,
És neked is véged,
És neked is véged,
Mikor a Földön véget ér az élet!
És neked is véged,
Meg neked is véged,
És neked is véged,
Mikor a Földön véget ér az élet!