Nézd!
Nem oltalmaz már a kéz.
A tömegbe lépsz és csak állsz egyedül,
Majd egy porszem leszel, ami elvegyül.
De kár,
Hogy eltűnik némán a táj.
Játszótér, panellakás, betonút.
Bárhova húz már a múlt,
Ez az autó felborult.
De van az a kép,
Ami a fejedben él.
Csak hajt a vágyakozás, ez éltet,
Valaki szól és a hajadba tép, néha ezt is át kell élned.
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden az égig ér,
Ami az életben nem lehet a tiéd.
Hirtelen csend.
És visszatér újra a rend.
Feltűnik egy szent, aki már rég kiszemelt
De az élet megnevelt, mégsem felelt.
Magasra fel!
Ez volt az, megjött a jel!
Ezt élvezni kell!
Még, ha a láb leszakad,
S a szilánk a húsban marad,
A lelked szabad,
De oly gyorsan elszalad.
Mert van az a kép,
Ami a fejedben él.
Csak hajt a vágyakozás, ez éltet,
Valaki szól és a hajadba tép, néha ezt is át kell élned.
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden az égig ér,
Ami az életben nem lehet a tiéd.
Öleld meg az istened, és hazudj valami szépet,
Mosolyogj rá, még ha fáj is néha, és tiéd lehet,
Hidd el nem kell kérned,
Felemészt minden, amit helyesen teszel,
Nekem jössz a sarkon, de már észre sem veszel,
Idegen leszel.
Mert van az a kép,
Ami a fejedben él.
Csak hajt a vágya,
Valaki szól és a hajadba tép, hát nincs tovább.
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden az égig ér,
Te csak állsz némán, és nem tudod miért,
De az életben nem lehet a tiéd