Törtet az ember,
Borul a fal,
Lefele könyököl,
Felfele nyal!
Mi a baj?
Még csak most lettél fiatal,
Evulóciós diadal!
Posztmodern a művészet,
Csak egy faszfej a tájképből kitakar.
Magyar népmese,
Az uzsorás majd a szarból kivakar!
Nyomorultan is élni kell,
Nem futhatsz el,
Együtt kell kezdjük,
Hisz most nőttünk fel!
Légy jó ember!
Bátorság,
és nyújtott kéz,
Majd közhelyként használjuk csendben,
Hogy: "Baszd meg! Az élet nehéz!"
Hát szarjunk rá!
Az ösztön átlép a vágy felett!
Ezt kapjuk a végén jutalmul,
Egy jobb világ helyett!
Egy jobb világ helyett!
Rám taposnak,
De jól kezelem!
"Csak tréningek
és önfegyelem,
Figyelj!
Együtt érzek mindenkivel,
De miért kéne beérnem ennyivel?
Hogy: "Nézd, itt van egy képes lap!
És rá van írva, hogy képes vagy!
Az öklünk meg viszket!
Most elnyomás vagy ihlet?
Felelj!
Mert itt élni kell ...
Nyomorultan is élni kell,
Nem futhatsz el,
Együtt kell kezdjük,
Hisz most nőttünk fel!
Légy jó ember!
Bátorság,
és nyújtott kéz,
Majd közhelyként használjuk csendben,
Hogy: "Baszd meg! Az élet nehéz!"
Hát szarjunk rá!
Az ösztön átlép a vágy felett!
Ezt kapjuk a végén jutalmul,
Egy jobb világ helyett!
Meg tűzijáték ott a ház felett.
Bátorság,
és nyújtott kéz,
Majd közhelyként használjuk csendben,
Hogy: "Baszd meg! Az élet nehéz!"
Hát szarjunk rá!
Az ösztön átlép a vágy felett!
Ezt kapjuk a végén
Egy jobb világ helyett!
Meg tűzijáték ott a ház felett,
Meg hogy "együtt érzünk veled!"
és közben egy aljas a falnak vezet!
Bátorság és nyújtott kéz!
Kezdetnek hidd el, hogy ennyi elég!