A harag,
Az, ami soha nem múlik,
Csak bennünk marad.
Testünkből folyton apró
Darabokat harap,
Végül csak felbassza az agyat,
Aztán megüti
És hanyatt-homlok szalad.
Na meg a vágy,
És nem kell feltétlen szerelem,
Sem az ágy,
Hatalom, bosszú,
Vagy hiányzik egy ház,
S az, aki megtörli a szád,
Aki vigaszt nyújt és mindig büszke rád!
De nem ez, ami öl,
Csak megkülönböztet
Egy őrültet a zsenitől,
A rossz szexet a "le se nyelitől",
És összetör, miután kezet ráz,
Vagy eldob, hogyha lekopik a máz.
Nyugi, van idő!
Na és ha nem ő lesz,
A fehér lovon a nagy "Ő"!
Köcsög a férfi és köcsög a nő!
Légy okos, ki a jövőbe lát,
Az, aki látja a rózsaszín ködben az erdőtől ... a fát.
Az irigy ...
Ez csak úgy bennünk van,
Ez nem egy kurva mirigy.
És csak a mások szenvedése, ami vidít,
Suttogja sikereid,
De mikor eldőlsz, akkor ő az, aki visít.
Na meg a gőg,
Hogy "mi a faszom ők"?!
A Sznobok,
Meg az emberi törölközők.
A legnagyobb menő,
"Gyengétverő"!
Ó, az a boldog, szép
Jelen idő!
De nem ez, ami öl,
Csak megkülönböztet
Egy őrültet a zsenitől,
A rossz szexet a "le se nyelitől",
És összetör, miután kezet ráz,
Vagy eldob, hogyha lekopik a máz.
Nyugi, van idő!
Na és ha nem ő lesz,
A fehér lovon a nagy "Ő"!
Köcsög a férfi és köcsög a nő!
Légy okos, ki a jövőbe lát,
Az, aki látja a ködben az erdőtől azt a fát.
Első fázis, mindig
A "de kurva szép"!
Aztán a "szép nagy kurva"
és törik a kép.
Majd fék,
És a bölcsebbik gyorsan lelép!
Kész!
De nem adhatod fel:
Hidd néha,
Hogy az élet mesebeli!
Hisz ettől lesz majd
Az ember emberi!
Ha figyeli és
Bizalommal teli,
Egyszer szembe jön,
És rögtön felismeri!
De ne felejtsd el!
Mikor majd összetör,
Miután kezet ráz,
És eldob, ha lekopik a máz.
Légy te az okos, ki a jövőbe lát,
Aki látja az erdőtől
Azt a kibaszott fát.