Figyelj, mert most kezdődik minden!
Semmi nincs kőbe vésve még!
Lehet, hogy nyitva van az az ajtó,
Amit beötrni készülsz épp.
Vagy néha megfordulhat a szél
És a préda felzabál!
Kiszabadul a burokban élt egy éjszakán.
Beletalál, aki mindig béna volt,
Vagy gazdaggá tesz egy tévedés!
Az áthatolhatatlanba is áthatol!
Úgy nyeri a harcot meg, hogy nem dördül lövés!
És néha megfordulhat a szél
És a préda felzabál,
Kiszabadul a burokban élt
És futhat a vér alá!
Erőt merítünk valakiért,
Magunkba nézünk
És talán tanulunk majd a hibánkból!
Nézd!
Hatni kezd ez a méreg,
Torzul az arc és elborul a mérleg,
Hát mássz a tömeg tetejére
És nézzünk a gonosznak a szemébe! de
De csak az nézze, aki bátor,
Mert most kiharapjuk,
Ami nekünk kell a világból!
A legnagyobb esik a legnagyobbat néha,
Vagy valami szárnyak nélkül is a magasba emel.
Van, hogy az ártatlannak van a legtöbb indítéka
És mindenki azt kapja meg, amit érdemel.
És néha megfordulhat a szél
És a préda felzabál,
Kiszabadul a burokban élt
És futhat a vér alá!
Erőt merítünk valakiért,
Magunkba nézünk
És talán tanulunk majd a hibánkból!
Nézd!
Hatni kezd ez a méreg,
Torzul az arc és elborul a mérleg,
Hát mássz a tömeg tetejére
És nézzünk a gonosznak a szemébe! de
De csak az nézze, aki bátor,
Mert most kiharapjuk,
Ami nekünk kell a világból!
Ki lesz majd az a bátor?
Nézd!
Hatni kezd ez a méreg,
Torzul az arc és elborul a mérleg,
Hát mássz a tömeg tetejére
És nézzünk a gonosznak a szemébe! de
De csak az nézze, aki bátor,
Mert most mi jövünk
És talán tanulunk majd a hibákból!
Mert néha megfordulhat a szél,
Kiszabadul a burokban élt,
Erőt merítűnk valakiért, vagy valamiért egy éjszakán.
De csak az nézze, aki bátor,
Mert most kiharapjuk,
Ami nekünk kell a világból!