Donor vagyok egy száguldó világban
És a türelmetlen várólista vár
Majd mikor falnak csapódom fellélegeznek az égre
Kiveszik a részeim, sajnálják, az nekik jár.
Rendben, de a seggemből zsákot varrjál,
Hogy szétrúghasd végre.
A tenyeremből melltartó legyen.
A farkamból dildó, gyűrhető, mindent kibíró,
Agyamból egy bölcsességre éhező egyen
De a szívem az csak a tiéd
Tiéd volt, tiéd is marad
Sajnálom, nem jut mindenkinek ínyenc falat
Becsüld meg, ha már a belsejébe zártalak
Mert ha eltörik összerakhatod újra,
De lehet hogy nem lesz meg minden darab.
Oké gyáva, megkaphatod az arcom,
Ha nincsen gyomrod hozzá,
Azt is neked adom
Epém meg édesítse meg az életed,
Te károgó, te kérheted, habár a fogaimra fáj
A fogad nagyon
Te szerencsétlen, örököld meg az orrom,
Hogy megérezd, ha közeledik feléd a vész.
A szemem, az ajkam, a nagy pofám még használható rész
És elfogyott, ennyi volt, kész
De a szívem, az csak a tiéd
Tiéd volt, tiéd is marad.
Sajnálom, nem jut mindenkinek ínyenc falat.
Becsüld meg, ha már a belsejébe zártalak,
Mert ha eltörik összerakhatod újra,
Csak lehet hogy nem lesz meg minden darab.
És te ott hátul, aki mindig torkon harap
Ne legyél túl pofátlan, olyat nem szabad.
Testünk múlandó, de egy szellemnek
Nem építhetsz falat
És én kisérteni foglak minden éjjel
Remélem nincsen harag
De a szívem az csak a tiéd,
Tiéd volt, tiéd is marad
Sajnálom, nem jut mindenkinek ínyenc falat
Becsüld meg, ha már a belsejébe zártalak,
Mert ha eltörik összerakhatod újra,
Csak lehet, hogy nem lesz meg minden darab.
És te ott hátul, aki mindig torkon harap
Ne legyél túl pofátlan, olyat nem szabad.
Testünk múlandó, de egy szellemnek
Nem építhetsz falat
És én kisérteni foglak minden éjjel
Remélem nincsen harag