Egyszer mi is éltünk
Ebben a gyönyörű szép mesében,
Megtanulhattunk úszni
A hétmilliárd tengerében.
Volt, ki alva járt,
És harcolt foggal, körömmel,
A másik álmodott,
Arcán örömmel!
Tűzbe dobtunk mindent,
Aztán figyeltük, ahogy lángolt,
A pénz felfújt, a hatalom ápolt,
A harag erényt kovácsolt.
És én üveghegyeket törtem,
Ha kellett, óriásokat öltem
Érted bárhol ...
Ez csak a világ vége volt,
Ismerem, már csontig hatolt!
Most is sötétült az égbolt,
Mert így szokás.
Pár percig minden erről szólt,
Aztán ment minden tovább.
Apám mondta, tanuld meg,
Pont az a leckék tévedése,
Hogy a jó és rossz fogalma,
Csupán a nézőpont kérdése!
Néha szétesik, de hidd el,
Rossz időkben minden rideg.
De összetartunk, vagy majd
Összeránt az ideg!
Majd miattad fogom tenni,
Benned a gyógymód, megtaláltam.
Erőm leszel, mi táplál,
S bekaphatja a sok hibátlan!
Mert van, hogy jó a terv
S van hozzá "legnagyobb vagány"
De ha pillanat van,
Úgy üt, mint egy lány!
Ez csak a világ vége volt,
Ismerem, már csontig hatolt!
Most is sötétült az égbolt,
Mert így szokás.
Pár percig minden erről szólt,
Csodás!
Ez csak a világ vége volt,
Most is, mint mindig elsodort!
El sötétült az égbolt,
Mert így szokás.
Pár percig minden erről szólt,
Aztán ment minden tovább.
Az őszinte nem mindig népszerű,
De így lesz az élmény életközel!
Ragadd, ha fontos,
Nem számít semmi más,
Ami este nem ölel!
Ez csak a világ vége volt,
Ismerem, már csontig hatolt!
Most is sötétült az égbolt,
Mert így szokás.
Pár percig minden erről szólt,
Csodás!
Ez csak a világ vége volt,
Most is, mint mindig elsodort!
Csak el sötétült az égbolt,
Így szokás.
Pár percig minden erről szólt,
Ez csak a világ vége! Ennyi volt!