A köldökzsinórom,az oviban az a hinta, Közel volt Csernobil és rám hullott a titka, A semmiből egy autó,a sikátorban a horda, Így kellett volna kerülnöm pokolra. R: Végül te lettél aki végzett velem, Azóta élek mint lélektelen. Csúsztam el a kádban,torkomon is akadt szálka, Fogadásból részegen ugrottunk a hídról a Tiszába. Repültem viharban és csapott is meg az áram, Tapostak rám,mégis talpra álltam. R: Végül te lettél aki végzett velem, Azóta élek mint lélektelen. Mert hogyha nincs méltó ok,mind megáll, Mert a szív védtelen,értéktelen Túl értéktelen... Amit a tisztelt közönség esténként két pofára zabálna A nagy képernyős készüléken egy halhatatlan halála. Akit elkerült a golyó s nem szúrt meg kés, Elhiszi,hogy ellene bármilyen túl kevés. R: Végül te lettél aki végzett velem, Azóta így élek lélektelen,élettelen. Végül te lettél aki végzett velem,aki végzett velem. Te ölted meg bennem a mindenem, Azóta élek így lélektelen. Mert ha nincs mért,megáll A szív védtelen. Nem lüktet tovább,már élettelen. Te ölted meg azt bennem,kétségtelen. Te tetted velem. Te tetted.