Nem is rég még mamutot öltünk
És vita esetén fejeket tűztünk karóra.
Leszoktunk róla.
Dühünk néha sóval hintett,
Mégis mindig hagytunk az utókorra.
Leszoktunk róla.
♪
Most hideg a szél
És csak építjük a falat,
De fázom és ennyi maradt,
Nélküled az ég alatt.
Túl civilizált, ahogy élünk,
És nem is emlékszünk már a jóra.
Leszoktunk róla.
Hogy ostobaságokat követtünk,
És másnap ráfogtunk mindent a borra.
Leszoktunk róla.
Most hideg a szél
És csak nézem a téglafalat,
Csak fázom és ennyi maradt,
Nélküled az ég alatt.
Nem ordítunk, hogyha zavar
A hátunkon csüngő sok idióta.
Leszoktunk róla.
A padlón hevernek az álmok,
Kísértenek, mégsem váltjuk valóra.
Mert leszoktunk róla.
Hideg a szél,
Mozgok, ha fázok,
Ha utamban áll egy fal,
Akkor mászok,
Mert ha szakad a cérna,
Ez lesz a séta,
Mielőtt rohanni kezd a béna.
Vigyázz!
Ne hagyd!
Ne legyek gyenge,
Hogy engedjek a hibáknak!
Ne hagyd!
Kapaszkodj belém
És ne add magad másnak!
Ne hagyd!
Mert ha eltemet bármi,
Időben kiáslak!
Ha összeomlik ránk,
Ez a csodásra festett,
Elátkozott világ.
♪
Ne hagyd!
Ne legyek gyenge,
Hogy engedjek a hibáknak!
Ne hagyd!
Kapaszkodj belém
És ne add magad másnak!
Ne hagyd!
Mert ha eltemet bármi,
Időben kiáslak!
Ha összeomlik ránk,
Mert összeomlik ránk!
Ne hagyd!
Hogy gyenge legyek,
Hogy rosszat tegyek!
Ne hagyd!
Kapaszkodj belém,
Majd erős leszek!
Ne hagyd!
Mert ha eltemet bármi,
Időben kiáslak!
Ha összeomlik ránk,
Ez a csodásra festett,
Elátkozott világ.
Ez az elátkozott!