Néha túl magas az ég, néha túl mély a szakadék
Színes nappalok után nemsokára jön az éj
Sokan látnak, mégis félsz belül egyedül
Mindenki küzd, van, aki folyton csak menekül
Reszketve ébredni egy hűvös kis szobában
Adni mindent, de kérni százszor hiába
Tudom, hogy sokan vívnak harcot a lelkükkel
Van, aki tervek nélkül él, van, aki bűnökkel
Van, aki hagyja, hogy az élet megdolgozza
Van, aki nem bírja, van, aki megoldja
Jóért jót várj, a törvényedből karma lesz
Ha érted legbelül, mindegy más hogy mit tesz
Érezd, hogy változik a sorsod, csak akarni kell
Tele az út tövissel, de menni kell
A hajnali fénnyel kelek
Egy újabb nap vár rám
Valaki egy dalt játszik a zongorán
A hang repít mindenen át
Veled a lelkem féktelen
Bennünk van a végtelen
Vigyázz!
Nem kell sokszor, csak egyszer hogy hibázz
Másnak lenni nem egyszerű, csak csináld!
Valaki megmutatja úgyis az irányt, csak kiálts!
Megértheted egyedül a világot
Ha okos vagy, magadnak nem adhatsz tanácsot
Ki szól rád, hogyha a ködben majd eltévedsz?
Ki ad az élethez majd egy jó térképet?
Attól lesznek szépek majd a tegnapok
Hogyha felkészülten várod majd a holnapot
Sosem voltam magammal tudod elégedett
Mert a kudarc építi a jellemet
Nem létezik olyan, hogy messze van
Csak egy pár szó, és a tűz majd fellobban
Lehet egy hívás, egy ölelés, egy kacsintás
Lehet egy dal, ami egy picikét hamiskás
A hajnali fénnyel kelek
Egy újabb nap vár rám
Valaki egy dalt játszik a zongorán
A hang repít mindenen át
Veled a lelkem féktelen
Bennünk van a végtelen
Bennünk van a végtelen