Uuuuh... Uuuuh... Tedd le!...Tedd le...
Isten ments, hogy kipróbáld,
Gyilkos méreg tombol benne!
Hallgass rám, ne csináld,
Mielőtt túl késő lenne!
Családokat összedúl,
De a halálból nincs visszaút,
Tedd le! Tedd le! Uuuuh...
Elvarázsoltak a mámorító éjszakák
Keserédes, bódító, mostoha valóság
Másnap reggel a múlt éjjelből csak egy emlékfoszlány marad
Hányszor mondtad, hogy kiszállsz,
De megint megtagadtad a szavad
Az ágyad mellett egy régi fénykép,
Ahol együtt még a család
A ballagásodon milyen büszke volt Rád
Apád és anyád!
Te voltál a reménységük, te voltál a mindenük,
De ennyi elzüllött év alatt
Nézd meg, mit tettél velük!
Anyád temetése után apád alkoholba menekült,
Azóta kezelésekre jár:
Védtelen, egyedül!
De te hogyan segíthettél volna rajta,
Mikor magadon se tudtál
A valóság helyett inkább az anyaghoz futottál!
Füvezéssel indult el egy ártatlan kis hétvége
Majd később az extasytól a ruháidat is széttépted!
Drogtól és piától megrészegülve táncoltál
Mint egy eszement virtatlan lény,
Csak viháncoltál
Így bevadulva érezted, hogy te irányítod az anyagot,
Évekkel később döbbentél rá, hogy Ő volt az, aki becsapott!
Szállj ki, amíg nem késő ebből az ördögi körből,
Mássz ki már az önnmagad által megásott gödörből!
Uuuuh... Uuuuh... Tedd le! Tedd le!
Isten ments, hogy kipróbáld,
Gyilkos méreg tombol benne!
Hallgass rám, ne csináld,
Mielőtt túl késő lenne!
Családokat összedúl,
De a halálból nincs visszaút,
Tedd le! Tedd le! Uuuuh...
Ez a napod is monoton,
Ugyanolyan, mint a többi!
Kicsapod a pakettot, dagadnak az ereid,
Indulhat a cöpi!
Bekábulva rémálom, mély víziókat flashelsz,
És ébredésed után újból túlparázva stresszelsz!
Régen addig volt jó kedved, amíg benned volt az anyagod,
Nevetgélt a sok haverod,
Oltottak, hogy jó a vakerod,
De ma már beállva sem tudsz
Fain ember lenni,
Mert a lelked is cuccos lett,
És sajnos késő bármit tenni!
Beletörődtél abba, ahogyan forog veled a mókuskerék
Megint a világot hibáztatva nyúlsz a telefon felé.
A dózist kihozzák hitelre, még most utoljára,
Te meggyőződsz, hogy minden rendben:
Az ajtó kulcsra zárva!
Túlfokozni szeretnéd, és pont ezért úgy döntesz,
Hogy a megszokott adagod helyett,
Most kétszer annyit töltesz!
Lüktet már a vénád, ahogyan felforralod a kanálban
A lövésed után lecsúszol a székről,
Egyenesen a halálba!
Lepereg még előtted az egész életed,
Nem maradt már senkid sem,
Ez lett a végzeted!
A halálod pillanatában egy utolsó látomásod van:
Úristen, Édesanyád az, és kérdi:
"Miért tetted fiam???"
Isten ments, hogy kipróbáld,
Gyilkos méreg tombol benne!
Hallgass rám, ne csináld,
Mielőtt túl késő lenne!
Családokat összedúl,
De a halálból nincs visszaút,
Tedd le! Tedd le! Uuuuh...
Isten ments, hogy kipróbáld,
Gyilkos méreg tombol benne!
Hallgass rám, ne csináld,
Mielőtt túl késő lenne!
Családokat összedúl,
De a halálból nincs visszaút,
Tedd le! Tedd le! Uuuuh...