Ment a hűtlen nehéz fejjel Visszamenne (de ő már nem kell) Érzi, hálátlan lett sorsa (Keserű könnye arcát mossa) Arra gondol (őt ki szerette) Ha szerette (el miért engedte) Vissza nem jön többé soha (Bárcsak békén hagyták volna) Minden hajnal (övé marad) Látja szállni a madarakat Hosszú, hosszú ideje vár (Nem számolja a napokat már) Amíg él (el nem felejti) (Hogy a múltat ki nem tépheti) Szívéből De amíg él (el nem felejti) (Hogy a múltat ki nem tépheti) (Szívéből) Megállt egyszer (visszanézett) Nézte, nézte (a messzeséget) (Sárga lámpák) jelzik útját Otthon hagyta minden múltját Ment a hűtlen (nehéz fejjel) Tudja jól (hogy ő már nem kell) (Ég veletek! Mást nem mondott) (Szeme túlragyogott minden csillagot) Oh yeah Minden (hajnal övé marad) (Látja szállni a madarakat) Hosszú, hosszú ideje vár (Nem számolja a napokat már) Amíg él (el nem felejti) (Hogy a múltat ki nem tépheti) Szívéből De amíg él (el nem felejti) (Hogy a múltat ki nem tépheti) Szívéből Oh yeah Higgyétek el Itt letekerik ezt a földi kis hülyeséget Elmarháskodunk egy pár évet Aztán jön a nagy szabadság Az örök nagy szabadság De addig is ott fent a büszke sas Imádlak, szeretlek, yeah