Olvad az idő Mint a halvány jégvirág És a tűnő boldogság Majd véget ér. Ott állsz egyedül Falevél a dombtetőn. Álmos holdfény rád köszön, S elfúj a szél. Addig van remény Minden perc ünnepel. Hisz mindig van remény Hinni kell ó hidd hát el! Most élj! Most vigyázz, hogy jól csináld, Mert a legapróbb hibád, Megbosszulja önmagát. Most élsz! Most örülj, hogy szép a nyár, Most örülj, hogy van ki vár És a két karjába zár! Most! Most! Most élsz! Most örülj, hogy szép a nyár, Most örülj, hogy van ki vár És a két karjába zár.