Te vagy a kezdet és a vég,
De nekem ez rég nem elég.
Tudod, az első pillanat,
Ami engem igazán megragad.
Habár túlzón fáj a múlt,
Ez az érzés elavult.
Szemeidbe, csak félve nézek,
Kétlem, hogy megértenélek.
Keressünk újat a napsugárgan,
Jó lenne hinni, hogy megtaláltam:
Az álmot,
A kincset,
A swag-et,
A yolo-t,
A világom, csak körülötted forgott.
De mond, miért, miért mennél el?
Miért, miért éppen most tűnnél el?
Álmodnék csodaszépet veled,
De úgy tűnik, én nem kellek neked.
Csak te, te, te meg én,
Legyünk együnk a szakadék peremén.
Csak, csak, csak te meg én,
Hulljon le minden kötelék!
Csak te, te, te meg én,
Legyünk együtt a szakadék peremén.
Csak, csak, csak te meg én,
Kiáltsuk, hogy Ő az enyém!
Ő az enyém, ő az enyém,
Maradjon minden érzés a helyén.
Nekem már nem kell tényleg más,
Véget ért a rólad álmodozás.
Hiába keresem a múltam,
Nélküled a szakadékba hulltam.
Felkelt a nap és te is jöttél,
S látom engem, nem feledtél el.
Keressünk újat a napsugárban,
Jó lenne hinni, hogy megtaláltam:
Az álmot,
A kincset,
A swag-et,
A yolo-t,
A világom, csak körülötted forgott.
De mond, miért, miért mennél el?
Miért, miért éppen most tűnnél el?
Álmodnék csodaszépet veled,
De úgy tűnik, én nem kellek neked.
Csak te, te, te meg én,
Legyünk együtt a szakadék peremén.
Csak, csak, csak te meg én,
Hulljon le minden kötelék!
Csak te, te, te meg én,
Legyünk együtt a szakadék peremén.
Csak, csak, csak te meg én,
Kiáltsuk, hogy Ő az enyém!
De mond, miért, miért mennél el?
Miért, miért éppen most tűnnél el.
Álmodnék csodaszépet veled,
De úgy tűnik, én nem kellek neked.
Csak te, te, te meg én,
Legyünk együtt a szakadék peremén.
Csak, csak, csak te meg én,
Hulljon le minden kötelék!
Csak te, te, te meg én,
Legyünk együtt a szakadék peremén.
Csak, csak, csak te meg én,
Kiáltsuk, hogy Ő az enyém!