Lesz majd egyszer egy ablakom amin benéz a táj Nagy kaland lesz nem menni onnan sehova már Minden reggel kifesteném el se raknám a pemzlit Otthonnak hívnám, mert így még nem hívtam semmit Lesz majd egyszer egy kartondoboz amiben az álmaim tartom Abból rakunk ha a cuccát behordta az alkony Nem lesz tévénk egymás arcán nézzük hogy táncol a fény Közelebb jönnek a hegyek és végre közelebb jönnék én Jönnék én Türürürürürürürürürürü Lesz majd egyszer egy ablakom amin benéz a táj Nagy kaland lesz nem menni onnan sehova már Minden reggel kifesteném el se raknám a pemzlit Otthonnak hívnám, mert így még nem hívtam semmit Türürürürürürü