Az én apukám egy olyan híres bohóc volt, Mint amilyen még nem volt sohasem. Piros haja volt, és krumpliból volt az orra, Trombita harsant, mikor megjelent. Nem félt sosem ott fenn, a trapéz tetején, Mókázott ő a szörnyű mélység szélén, Mert az én apukám egy olyan híres bohóc volt, Mint amilyen még nem volt sohasem. Nem félt sosem ott fenn, a trapéz tetején, Mókázott ő a szörnyű mélység szélén, Mert az én apukám egy olyan híres bohóc volt, Mint amilyen még nem volt sohasem.