Legyek Ura, kérlek,
Füled ne takard el,
Húsz éves ma éppen
Zolee és a Kartel!
Refr.:
Zene piacán is szemtelen a döglégy,
Zana-bona száll, és lepetéz a környék.
Dögösek a hangok, dögösek a nóták,
Poénok is ülnek, szól: kicsik és durvák.
Légypiszoknyi létezésem úgy indult el pár hete,
Családom megcsodált: Micsoda csoda egy szép pete!
De a sors mostoha, hamar lettem árva:
Anyám lazán otthagyott, egy sajttálba zárva.
Magamból kikelve kirepültem végre,
Lábamat rányomkodtam minden süteményre, krémre.
Nem kapott el soha légypapír vagy csapda,
Összetett a szemem, semmi be nem csapta!
Ám a lelkem, sajna nem volt ilyen komplex.
Azt hittem, az élet párosan majd jobb lesz.
Refr.:
Egy langy őszi napon dögös barátnőmre leltem.
Szárnyam alá vettem, s éltünk tovább ketten.
Szép és jó volt minden, amíg... rá nem beszélt arra,
Nézzem meg, mit rejt a kamra.
Hús feküdt a tálban, akácmézzel pácolt.
Rögtön rárepültem... de már látom, kár volt.
Ottragadtam benne, s párom nem segített.
Inkább énrám kente az egészet.
Veled mindig csak a baj van! - támadt nekem dúltan.
Azzal úgy ott hagyott, zizzenni se tudtam.
Refr.:
Dühében beárult, azaz be is köpött,
(Mint a lángolt kolbászt, a kamrapolc fölött).
Veszett zümmögéssel odacsalt egy embert,
Akit a látványom szemlátomást hergelt.
Tudtam, a helyzetem több mint csapnivaló.
Érkezett már felém a bakó.
Kezében egy újság, azzal ütött engem.
A lesújtó hírtől lapos lettem menten.
Hallom a hangját: "Azt kívánom, dög légy!"
Érzem, fog az átka...
Búcsúzom...: "A döglégy".
Refr.:
UI: Ami pedig álnok páromat illeti,
Kövesse sorsomat, azt kívánom neki!
Fogyjon el mielőbb élete kanóca!
(Remélem, hallottad, légyölő galóca...)