Különös álmom volt, egy völgyben jártam én.
Gyönyörű tájékon, édes-bús földtekén.
Ahol a forró szél súg egy vad históriát,
Ahol egy kiszebra bejárja Zambéziát.
Ahol a sziklák közt hőség feszít,
Szomjas és kopár a sík,
Ott Khumba már lábával földet hasít,
Oly fürge ő, mint a gyík.
A pata ritmust ver, a csapat űz, fuss el!
Sohase kételkedj, higgy magadban, győznöd kell!
Van aki otromba, van aki gúnyolna,
Fejedet emeld fel, nem dughatod homokba!
A pata ritmust ver, a csapat így zúg fel.
Örömük dallama hűs szavanna szárnyra kel.
Fekete csík csak dísz! Ne feledd, fő, hogy bízz!
Kivirul minden, és árad majd a víz, a víz...
Idegen zord tájon hová visz téged az út?
Közel a felhő, mely esőt hoz, nemcsak borút.
Kicsinek, nagynak is egyformán dúdol a szél.
Lehet-e szebb, mintha hozzá a szíved zenél?
Forró a helyzet, hát indulj tovább!
Bátorság kell, semmi más!
Így lesz a szárazföld zölden csodás,
A csorda is követ majd, ha lát.
A pata ritmust ver, a csapat űz, fuss el!
Sohase kételkedj, higgy magadban, győznöd kell!
Zuhatag szirtfoka, szeretet őshona,
Kivirul, csillog a napfürdette Afrika.
A pata ritmust ver, a csapat így zúg fel,
Örömük dallama hűs szavanna szárnyra kel.
Fekete csík csak dísz, ne feledd, mindig bízz!
Üde lesz minden, és árad már a víz, a víz...