Jönnek, szüntelen; Hóviharban átkelnek a jeges tengeren. Pajzsok s fegyverek Tündökölnek kezükben oly' töretlen... Jönnek, szüntelen; Hóviharban vágtatnak hegyen-völgyeken. És tűz lobban fel, Bármerre is tapodják a zsarnok földeket... És a hamvak zengik nevük, Csontok mormolják énekünk, Rúnák írják hős tettünk, Egy életen át. Sarki fény s jeges lehelet Burkolja körbe a pogány sereget. Kürtök zengnek Oly' erővel, hogy beleremegnek a fenyvesek! Jönnek, szüntelen; Észak Népe nem kegyelmez hamis emberen; Elfutsz, mást nem tehetsz; Ártó keresztről vér hull csendesen... Messziről jöttek, feldühödve, tettre készen! Hogy miért? Hitetlen kutyáknak nevezték az én fiaim, Mert másban hisznek!? Bennem, kit csak úgy neveznek: Mindennek Atyja! Messziről jöttek, feldühödve, tettre készen, Hogy megszabaduljanak a béklyóktól; Bátran harcolnak, félelem nélkül, S mert tudják, ha elesnek is a nagy csatában, Odafönt újból együtt lesznek A nagy Valhallában! Egy atyánk van; Odin sarjai vagyunk! Nagy csatában Kylfa villan és lesújt; Páncél roppan, Zsarnok test elhull És az égből Vérrel festett hó hull! Egy atyánk van; Odin sarjai vagyunk! Nagy csatában Kylfa villan és lesújt; Páncél roppan, Zsarnok test elhull És a fényben Halhatatlanok vagyunk!