"Ó, Szent István dicsértessél Menny és földön tiszteltessék De legfőképpen nálunk ma Mint hazánk főoszlopa Kérünk mint apostolunkat És az első királyunkat Szent István nézz mennyből le A szép magyar népedre Ámen." (Szent István ének, magyar népdal) Szivárványt áruló mágusok Simlisek, hősök és harcosok Egy vagyok én is itt köztetek Az iszony és közöny, mi körbevesz Keresem azt az igaz szemet Amibe nézni mindig lehet Rólam és rólad ott messze fönt Újra egy nagyfiú dönt most Állsz egy durva körben Itt léptél a földre Nem jut napfény könnyen rád Refr.: Tűzben jártam, vérvörössé váltam Égig szálltam, most hófehér a szárnyam Ősi lázban csak zöld utadra vágytam Minden bemocskolt hajnalon Jöjj el bátran, már túl sokáig vártam Segíts, hiányzik himnuszom! Adjatok enni vagy elmegyek Hagyjatok lenni vagy nem leszek Beszól a múltam és felpakol Agyamban itt szimatol, amíg Tiszta az ér, mire festeget Piszkosul nyomja a színeket Padlóra küldő halálmosoly Mire gondolsz, kire gondol, hogyha itt Állsz egy durva körben Ázva, porrá törten Nem jut napfény könnyen rád