Tkyd/
Tudatom teljes tudatában most már kijelentem.
Most már jöjjön aminek jönnie kell, mert kihevertem,
Mindent ami romba dönt, és mindent ami gátol.
Minden gátat romba döntök, minden más lesz tesó mától.
Mindenki másol, aztán megeteti másokkal.
Az egyediség kiváltság, nem barátkozom már sokkal.
A társaságom túlvilági, holt költők meg szellemek.
Nem kellenek a hazug próféták, az üres jellemek.
A rühes szlengedet vidd, aztán etesd meg a kutyákkal.
Angyalok vére folyik bennem, mit kezdenék kurvákkal.
Az élet próbára tesz mindenkit ki életképes.
Küldj egy képeslapot, Írd meg: hitted kyd? az élet rémes.
Próbálok úszni, más csak sírni tud meg kúszni.
Nem köszönnek már az emberek, mert nem szeretnek csúszni.
Hát vigyázz magadra.vagy vigyázz azokra
Kikre ha nem vigyázol simán rámásznak az agyadra.
Figyelj a szavadra,
Mert minden szó fegyver, hogyha rosszul sütöd el az élet kiég mint a szavanna.
Ne higgy a szemeknek,
A szem a lélek tükre, de a világ lélektelen csak mondják hogy szeretnek.
/San/
Minden óra minden perc egyre mélyebbre vág.
Minden óra minden perc egyre mélyebbre is ás.
Minden óra minden perc, ami megdönti a rosszat.
Minden óra minden perc egyre rosszabbat is hozhat.
Minden óra minden perc mintha gyorsabban járna.
Minden óra minden perc mintha egyre jobban fájna.
Minden óra minden perc ami szárnyakat Ígér
Minden óra minden perc tudat alatt bennünk él.
/Tkyd/
Ostoba külvilág nem látják meg a lényeget.
Hogy állatokat nevelnek és nem emberi lényeket.
Tágra zárt szemekkel nem vágjátok a lényeget.
Csak tűt vágtok a vénámba hogy legyen mitől félnetek.
Fejjel a falnak fut egy felgyülemlett nemzedék.
Mindenki boldog lenne hogyha mindenkit én nemzenék.
Mert bennem nincs harag, se ferdeség, csak szivárvány.
De csak akkor lennék király, ha létezne egy királylány.
De a szív sivár mert rég nem kapott már életjelet.
Hát adjatok egy poharat, egy pisztolyt, vagy élet teret.
Ja.hogy milyen egyszerű a képlet.
Hogyha kioltod a villanyt, senki nem látja a képed.
De ha kigyúlnak a fények, nálad kialszik az értelem.
Hogy ki alszik mellettem azt éreznem kell, nem értenem.
Egy elhagyott hajó lesz a tengeren mindenki,
Ki rájön hogy az élet ketrec, és nem juthatsz innen ki.
Lángol a valóság, nem oltja el a képzelet.
Én olyan mélyről érkezem hogy azt te el sem képzeled.
De van egy világ itt bent hol élnek a vágyaim.
És ott én szárnyalok, hiába téped le a lábaim.
/San/
Minden óra minden perc egyre mélyebbre vág.
Minden óra minden perc egyre mélyebbre is ás.
Minden óra minden perc, ami megdönti a rosszat.
Minden óra minden perc egyre rosszabbat is hozhat.
Minden óra minden perc mintha gyorsabban járna.
Minden óra minden perc mintha egyre jobban fájna.
Minden óra minden perc ami szárnyakat Ígér
Minden óra minden perc tudat alatt bennünk él.