Az egyik legőszintébb szar, ami valaha kiesett a tollamból... minden más lesz holnaptól. Yeah.
Tkyd, Busa Pi. Peace! Jah...
Tolj alám egy alapot, én életre keltem,
A szívedből a szeget én a véredbe vertem.
A tudatom a szavakat kitolja a számon,
Mic check, három, kettő, egy, kettő, három.
A nevem Tkyd, otthonom a sohaország,
A testem hamu és figyelem hova szórják.
A lelkem lebeg, pedig telerakták vassal,
De ürítem tesó minden hétvégén Raschal.
Pusztul a genged, minden penge a nyakakon,
...a szád, de én foglak a szavadon.
A szívemben egy angyal, élni csak szabadon,
Az élet nekem utazás, másoknak maraton.
Én úgy oltalak le, hogy vegytiszta maradok,
Tkyd meg Busa Pi az egész, ti darabok.
Én úgy adom elő, hogy ti észre sem veszitek,
Ez nyers mint a beef, de ti mégis megeszitek.
Én nem rappet írok, ez tenger meg szahara,
Repül az idő, mint a boldogság kék madara.
Ti forintért öltök, és veritek a nőket.
Ti szarjátok a szavakat, én megszülöm őket.
Én ikon, te lágy szar, minden szavam a kenyér,
Minden szavam szeg, te meg a kereszten a tenyér.
Ez forró mint az ólom, de könnyű mint a levegő.
Az én rímem az élet, a te rímed a temető.
Én belépni jöttem, te tanulj meg várni,
Ez deepflow, maffia mint az Irie.
Én napfény, az óceán legalján élek,
De te fentről sem látsz, mert én a legalján élek.
Hadd legyek magam, más nem akarok lenni,
Hadd legyek a láz, ami fel akar szökni.
Hadd legyek a vér, ami csordogál az erembe',
És hadd legyek a toll, az én saját kezembe'.
Hadd legyek a csont, ami cipeli a terhet,
Hadd legyek a penge, ami mindent kettészelhet.
Hadd legyek a szél, a belváros utcáin,
Vagy kint a tengeren, vagy a végtelen pusztáin.
Az idők peremén száguldunk, Te meg én,
Mígnem mindent felemészt a feledés.
Nincs menekvés, hiába veszed fel más szerepét,
Mert az élet még tartogathat meglepetést.
Mint a csemeték szemében a derűtlen béke,
Ez kell, hogy a bánatomat elűzze végleg.
Egyszer lecserél a lét, akár fa a levelét,
De a rímem tovább él, talán Hozzád is elér.
Szembesülve a tényekkel, mi az ami tényleg kell,
Semmi nem véletlen ebben az életben.
Tkyd és Busa Pi, íme a két rapper,
Aki mindig is tisztában volt az eredettel.
A teremtés koronája régen el lett boronálva,
A tudathasadás már a koponyákat rágja.
Nem elég kifejezni, sajnos be is kell fejezni,
Egyszer pontot fogok a mondat végére tenni.
Hadd legyek magam, más nem akarok lenni,
Hadd legyek a láz, ami fel akar szökni.
Hadd legyek a vér, ami csordogál az erembe',
És hadd legyek a toll, az én saját kezembe'.
Hadd legyek a csont, ami cipeli a terhet,
Hadd legyek a penge, ami mindent kettészelhet.
Hadd legyek a szél, a belváros utcáin,
Vagy kint a tengeren, vagy a végtelen pusztáin.
Поcмотреть все песни артиста