A srác neve Tas, egy hallgatag arc
Egy kicsit mamlasz, elhízott kamasz
Semmi nem érdekelte őt, csak a rajz
A naplójában a sok meztelen csaj
Az íveket formálta, színezett órákat
Nem ment iskolába, a hűtőt felzabálta
Előbányászta a videókazettákat
És maszturbál a bundás bulákra
A mostoha félretett pénzét is megtalálta
Elvett egy 500-ast pornóújságra
Lement az utcára, de a pénzt elvesztette
Észrevette, hogy lukas zsebbe tette
Vissza majd rendet rak, a táskába is bepakolt
De amikor hazaért, az maga volt a pokol
Otthon a nevelőapja pofonnal fogadta
És azt mondogatta, hogy: "ostoba fasz vagy!"
Az anyja meg hagyta, mert terrorban volt tartva
Szobafogság szüntelen, könnycseppek a füzeten
Az apja rég meghalt, az anyja meg alkesz
A nevelőapja meg a börtönben smasszer
Egy emeletes faszfej, szadista, rasszista
Ivott is masszívan, sok helyről ki volt tiltva
Tasnak ment a tasli, ez okozott neki traumát
Utálta a tanulást, de elkerülte a bukást
Az osztálytársai látták a zúzódást
A sok kék-zöld foltját gúnyolták, csúfolták
Kiközösítették, mindig sértegették
Kétszer meg is verték, nem tette fel a kezét
Hazamenni is félt, az apja megveri ismét
Gyötörte a migrén, rettegésben élt
Most az anyja kapott és hívta a jardot a szomszéd
A smasszert bevitték súlyos testi sértésért
Őt a rabok széttépték és kómába verték
Hosszú órákon át rugdosták a testét
Az anyja korházban, az intenzív osztályon
Megvédte volna a fiát a börtönőr haragjától
A diagnózis: agyrázkódás
Sok zúzódás, törött bordák
Nyolc napon túli gyógyulás
Sírva kíván Tas jobbulást
Hazaért, minden szanaszét
Olyan a lakás, mint egy csatatér
Bármit megadna, egy pár ízes falatért
Üres a fridzsider, nincsen maradék
Ez maga vég!
Maga elé néz Tas, hogy mi lesz eztán
Egy felzargatott méhkas lett a szíve, más is lesz tán
Ha összeszedi magát, van pár éve kikupálódnia
Mikor látod milyen elszánt, te csodálod: "mi a fasz"
Tasra várt a légió, csak taccsra vágta régi jó kamu apja
Nem csörög erre még dió
Gondolta előtte, de már nem lehet ilyen nyúlbéla
Maximum a cannabist szív amihez nyúl néha
Az anyja felépülni látszik
De felvették a légióba, egy szál cigire rászív
Pörgeti vissza fájdalmas emlékek sokaságát
A bántó emberek folytonos ostobaságát
Kitanult számtalan harcművészeti fokozatot
Csapot, papot maga mögött hagyott, de az ok az adott
Meg kell védje az anyját, vele már nem húznak ujjat
Bent sokat tanult, többek közt, hogy a nap alatt újat nem talál
Meg talán, hogy a halál az egyetlen
Ami állandó, nem kegyes senkivel és nem kegyetlen sem (senkivel)
Hírt kapott, hogy kiengedték a csávót
Hazarepült anyjához, sas lett a kiskacsából
Szerda este fél kilenc, valaki kopogtat
Ajtót nyit Tas, a smasszer az zokogva
Megtörve jövő nélkül, élete romokban
Tas sem felejt, de megbocsájt mert gyomokban
Benne játszik egy élet még, egy kisgyerek a homokban
Felelős az anyjáért, benne erősebb szív dobog ma
A börtönőr egy néma, befordult fasz lett
Két év múlva felfordult, ellene fordult a sok gaztett