Nézem a tó vizét Hallom a halk zenét és látom az égbolt hulló csillagát Mint közönyös idegent úgy érzem a végtelent Valahol egy gyermek sír és semmi se jó, ami hír Oly sok a szenvedés A jóindulat kevés Az ostobasággal szemben védtelen Világra jövünk valahol és az élet néha pokol Ha valahol létezel Mondd, miért tűröd el Békét adj, uram, kérlek Háborgó szívemnek Békét és reménységet A megszületendő gyereknek Hallom a híreket Nézem a képeket Mért kell, hogy így legyen, óh istenem Annyi a szenvedés és a segítség kevés Ha valahol létezel Mondd, miért tűröd el Békét adj, uram, kérlek A háborgó szíveknek Békét és reménységet Minden ártatlan gyereknek Békét és reménységet Békét a világnak Békét és reménységet Az ember ennyit csak kívánhat