Amikor az ember szerelmes
Olyankor egy kissé bolond lesz
Ide-oda táncol a szobában
S ilyeneket dúdol magában, hogy:
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli táncol a szobában
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli dúdol magában
Amikor az ember magányos
Minden buta kis dalt elátkoz
Ide-oda járkál kabátban
S ilyeneket mormol magában, hogy:
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli járkál kabátban
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli mormol magában
Tudod, néha édes mindegy
Hogy miről szól a dal
Tudod nem tesz jót neked sem
Ha felkavar
Hiszen annyi minden volna
Miről énekelhetnék
De van itt baj már így is épp elég
Én is tudom azt, hogy mit érzel
Tele van a csizmád az egésszel
De ha sok a bánat, megárthat
Legyen a dalunk hát vidámabb!
Mert amikor egy ajtó bezárul
Valahol egy ablak kitárul
Valahol nyílnak a virágok
Hát ne temessük még el a világot!
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli nyílnak a virágok
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Ne temessük még el a világot!
Tudod, néha édes mindegy
Hogy miről szól a dal
Tudod nem tesz jót neked sem
Ha felkavar
Hiszen annyi minden volna
Mit mondanék
De van itt baj már épp elég
Ezzel a kis dallal azt üzenem:
Aki bújt, elbújt, aki nem, nem
Gyere velem szedjünk virágot
És ne temessük még el a világot!
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli nyílnak a virágok
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Ne temessük még el a világot!
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Dum-duli szedjünk virágot
Dum-duli-dú dú dum-duli-dú
Ne temessük még el a világot!