Ne mondd, hogy nincs igazság s nem is lesz itt már soha
Törvényes rend a sorsunk, s nem mostoha!
Ne mondd, hogy nincs jövő és nincs több remény!
S nem vigasztal sem ének, sem költemény
Ne mondd, hogy fenn a Várban, a gyógyszer
Végleg elgurult
Hamis a festett képen a hősi múlt!
Ne mondd, hogy szembenézni mindenki fél!
Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél!
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Lesz még egyszer új tavasz
És lesz még szép a nyár,
Az édes napsugárból nekünk is jár!
Ne mondd, hogy készen állsz az útra
Hogyha menni kell!
A táltos új ruhája nem érdekel!
Ne mondd, hogy téved az, ki szebb jövőt remél!
Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél!
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Lesz még egyszer szép a világ
Nem adjuk fel!
E földön élned is lehetne – nem csak halnod kell!
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
Ne mondd, hogy minden hiába már
Ne mondd, hogy fáj,
Ne mondd, hogy kár,
A napsugár nekünk is jár!