Hogyha unod már a szobád négy falát Hogyha unod már az utcátok zaját Hogyha unod már a szomszéd kedvenc rezesbandáját Menj el, menj el, menj el! Hogyha elég volt a söntés söréből Hogyha elég volt egy asszony kegyéből Hogyha elég volt a hatvanhárom kopott lépcsőből Menj el, menj el, menj el Ha már nem bocsátasz meg, ha bántanak Hogyha szeretnéd, hogy megbocsássanak Hogyha akarod azt, hogy hiányozz, és visszavárjanak Menj el, menj el, menj el Hogyha üres a szombat délután Hogyha hazaballagsz már a meccs után Ha már elsápadt a plakátarc a házad tűzfalán Menj el, menj el, menj el Hogyha megunták az összes arcodat Hogyha szeretnéd, hogy megcsodáljanak Hogyha arra vágysz, hogy tárt karokkal visszavárjanak Menj el, menj el, menj el Hogyha rosszkedvű már minden ébredés Ha a megszokástól minden túl kevés Hogyha boldog akarsz lenni, mikor újra visszatérsz Menj el, menj el, menj el