Hé, te, aki az utcán újságot árulsz,
és ötkor kelsz, zötyögsz villamoson,
és éjjel tanulsz, és fáj a szemed,
S a fáradtságtól a könnyed kicsordul.
Adj egy percet nekem az életedből!
Hé, te, aki nappal a dolgodat végzed,
S géped vezeted, és hajtod magad,
és embert gyógyítasz, és gyereket tanítsz,
és este fáradtan várod az álmodat.
Te is adj egy percet az életedből!
Vártam rá, hogy elmondjam, hogy elénekeljem,
Hogy tudd, hogy érezd, hogy elhidd nekem,
Hogy neked szól a gitár, neked zörög a dob,
Neked gyúlnak a fények, és csak
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Asszony, te, aki életet adtál kezemnek,
Hogy neked is írjon egy dalt,
Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed,
és hunyd be a szemed, és csendben figyelj rám.
Még egy percet kérek az életedből.
Vágytam rá, hogy elmondjam, hogy elénekeljem,
Hogy tudd, hogy érezd, hogy elhidd nekem,
Hogy neked szól a gitár, neked zörög a dob,
Neked gyúlnak a fények, és csak
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Lány, és most te jössz a sorban, kinek tudnia kell,
Hogy rád is vár még egy dal,
ó, de nem ez a dal, egy sokkal szebb, ami csak a tiéd.
S most figyelj rám.
Adj egy percet nekem az életedből!
Vágytam rá, hogy elmondjam, hogy elénekeljem,
Hogy tudd, hogy érezd, hogy elhidd nekem,
Hogy neked szól a gitár, neked zörög a dob,
Neked gyúlnak a fények, és csak
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.