Ismerek én egy öreg zongorát Megszeretnéd, ha őt hallanád Lent pihen rég a poros udvaron Rám kiabál, ha nem hallgatom Szólj hát, öreg zongora! Szólj hát, öreg zongora! Szólj hát, hallgatom én reggelig Amit te mondsz nekem Annyiszor olyan búsan mondtad el Hogy a világ reád nem figyel Szívesen innál néha egy rumot Hogy elfeled a nagy bánatod Szólj hát, öreg zongora! Szólj hát, öreg zongora! Szólj hát, hallgatom én reggelig Amit te mondsz nekem Szólj hát, öreg zongora! Szólj hát, öreg zongora! Szólj hát, öreg zongora! Szólj hát, öreg zongora! Annyiszor olyan búsan mondtad el Hogy a világ reád nem figyel Szívesen innál néha egy rumot Hogy elfeled a nagy bánatod Szólj hát, öreg zongora! Szólj hát, öreg zongora! Szólj hát, hallgatom én reggelig Amit te mondsz nekem