Néha furcsa hangulatban
Az utcát jártam egymagamban
Nem volt semmihez se kedvem
De éreztem, hogy nincs ez rendben így
Nem tudtam, hova, de hova, de hova, de hova megyek
Hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek.
Megálltam egy utcasarkon
Merre tovább, melyik úton
Elindultam, párat léptem
Aztán mégsem arra mentem én
Nem tudtam, hova, de hova, de hova, de hova megyek
Hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek én
Egy lámpavasnak támaszkodva
Az embereket néztem sorra
Fáradt arccal mind siettek
Találgattam, merre mennek ők
Nem tudtam, hova, de hova, de hova, de hova megyek
Hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek én
Voltak, akik végigmértek
- Szép kis alak! - így beszéltek
Azóta már fejreálltak
De érdekelni nem tudnának ők
Nem tudtam, hova, de hova, de hova, de hova megyek
Hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek én
Látod, most már vár az otthon
Látszólag már más a gondom
De néha furcsa hangulatban
Az utcát járom egymagamban én
S még most sem tudom, ha tudom, se tudom, hogy hova megyek
Tudom, ha tudom, se tudom, hogy hova jutok
Tudom, ha tudom, se tudom, hogy mire jutok én