Emlékszel azt mondtad és én elhittem neked, hogy együtt fogjuk végig táncolni az életet.
Ki érti meg, hogy mégis mi történt velünk?
Hova lett, hova tűnt az az édes éltünk?
Ó azok a hatvanas évek ma már csak szép mesék, nem volt az Éden mégis kezelnek tűnt az ég.
A tiltott gyümölcsök íze édes volt nekünk.
Hova lett, hova tűnt az az édes éltünk?
Jöjj hát és hazudd azt, hogy nincsen veszve még, ha még a régi tűz szívedben ég.
Ha még egy régi daltól könnyes lesz szemünk, ez a tűz, ez a dal az édes életünk.
És emlékezz arra is, hogy voltak álmaink, hittük, hogy rendbe jönnek majd a dolgaink.
S a rég várt új idők fordultak ellenünk.
Hova lett, hova tűnt az az édes életünk?
Itt állunk csalódottan s nézünk ostobán.
Istenem, hová jutottunk annyi év után?
Romokban minden ami fontos volt nekünk s hova lett, hova tűnt az az édes életünk?
Jöjj hát és hazudd azt, hogy nincsen veszve még, ha még a régi tűz szívedben ég, ha még egy régi daltól könnyes lesz szemünk, ez a tűz, ez a dal ez édes életünk.
Most még egy pillanatra jöjj hozzám közel, had érezzem, hogy létezem, hogy létezel.
Had higgyem azt, hogy van még egymáshoz közünk.
Ez a tűz örökre megmarad nekünk.
Jöjj hát és hazudd azt, hogy nincsen veszve még, jöjj hát és hazudd azt, hogy a felhők felett mindig kék az ég, és nem múlhat semmi el míg emlékezünk, ez a dal, ez a tűz, ez a dal az édes életünk.
Ez a dal, ez a tűz örökre megmarad nekünk.