Suhan az éj, elkerül az álom A kicsi szobámon ma ragyog a nyár Üzen a szél, hogy valaki sír még Hogy valaki hív még, hogy valaki vár Benéz az ablakon a holdsugár szelíden S én halkan altatom a régi dallal fájó szívem. Ma önről álmodtam megint bocsánat asszonyom De nincsen abban semmi bűn ha önről álmodom, Fehér selyemben jött felém a csókok éjjelén és rámmosolygott könnyedén, s oly boldog voltam én. Nevet a fény a tavaszi réten A maga szívében a szerelem ég Szeme tüzén ha nagyon imádom Ott ragyog az álom és ez nekem elég. Reggelre el repül de este újra vár rám és addig itt marad a parfümje a gyűrött párnán Ma önről álmodtam megint bocsánat asszonyom De nincsen abban semmi bűn hogy önről álmodom, Fehér selyemben jött felém a csókok éjjelén és rám mosolygott könnyedén, s oly boldog voltam én. ♪ Ma önről álmodtam megint bocsánat asszonyom De nincsen abban semmi bűn hogy önről álmodom Fehér selyemben jött felém a csókok éjjelén és rámmosolygott könnedén, s oly boldog voltam én.