Megszülettem egyszer, hogy menjek
És az élet mezején egy szépet leljek
Kiskoromban hittem, hogy játék
Nem vagyok egyedül ezzel hát még
Ha beleveszem, hogy nem valami jó a falusi élet
Az unalomból már elegem lett, és ebből nem kérek
Belevetem magam a viharos éjszakába
És bevonulok két gyönyörű lánnyal a sötét szobába
Kicsiny falum ott születtem én
Nincs ott lámpa, nincs ott gyertyafény
Házunk előtt vén eperfa áll
Engem anyám mindig haza vár!
Megírom majd jó anyám neked
Ne várj haza többé nem megyek
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek
Anyám, mondj el értem egy imát!
Rendes ember én már nem leszek!
Minden éjjel zülleni megyek
Várnak rám a züllött cimborák
A festett nők, a pezsgős vacsorák
Hogy mi lesz a vége nem tudom
Meghalok egy züllött hajnalon
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek
Anyám, mondj el értem egy imát!
Jó anyám, ki ott vagy, és látod
Fiadat ki elment, jó volt várnod
Te hitted, amit hinni akartál
Csak csendre, és magányra vágytál
Hidd el az életet élvezni kell
Míg meg nem halunk használjuk el
Elmegyek aztán megírom neked
Hogy tudd, hogy mennyire szeretlek
Rendes ember én már nem leszek!
Minden éjjel zülleni megyek
Várnak rám a züllött cimborák
A festett nők, a pezsgős vacsorák
Hogy mi lesz a vége nem tudom
Meghalok egy züllött hajnalon
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek
Anyám, mondj el értem egy imát!