Ha én egyszer nagyon megöregszek, Akkor engem kislány sirat Ha én egyszer nagyon megöregszek, Akkor engem kislány sirat Tántorgok majd némán az úton, A járda szélét keresem én, Állok majd a csukott ajtó előtt, A kilincset szorongatom én Nem merek majd oda belépni, Nem tudom, mi vár ott rám, Lassítanám az időt, ha tudnám, De bizony azt már nem lehet Gondolnám, hogy hazudott az élet, Mert úgy tett, azt higgyem róla. Nem jön el a vége sosem, S a boldogság örökké tart Mikor fiam elmegyek én tőled, Csak azt kérem, annyit kérek én, Mosolyogj sokat, ne sajnáld mástól Mint, ahogy azt én tettem veled Ha én egyszer nagyon megöregszek, Akkor engem kislány sirat Ha én egyszer nagyon megöregszek, Akkor engem kislány sirat Mikor fiam elmegyek én tőled, Csak azt kérem, annyit kérek én, Mosolyogj sokat, ne sajnáld mástól Mint, ahogy azt én tettem veled Hogy az utolsó emlékünk egymásról Egy szép mosoly legyen Hogy az utolsó emlékünk egymásról Egy szép mosoly legyen