Nincs az a tré, amiből nem lehet kimászni,
Hiába mondják, de hidd el, hogy nem lehet hibázni.
Nincs az a lé, amit a tehetséged ér,
Inkább folyjon ki a vér a tehetségekért.
Én tartom magam, amíg vezérel a tudatom,
Míg az elmém vezérként nekem újabb utat mutat.
Mindig lesznek, kik leírnak, mások miatt nem bírnak,
De pont ezek lesznek végül, kik ha baj van, téged hívnak.
A külsőségek uralkodnak, a valóság ez,
Minden szívességből végül csakis adóság lesz.
A rosszul megválasztott barát akár egy titkos méreg,
Szép lassan körbe fon, így lesz az ellenséged.
Minek a pénz, ha magadra maradsz,
így csak te vagy az, ki kötelet a nyakadba akaszt.
Ember gondolkodj, láss tisztán, és értékeld magad,
Saját ellenséged lettél, így csak széttéped magad.
Te irányítasz egyedül, és hidd el nincsen véletlen,
Előre kódolt minden, gyermek és felnőttévekben.
Elágazások vannak, mi más irányba mutat,
Ha jó akarsz maradni, ne válassz mellékutat.
Hiszen felemészt a gond, hogyha érzi gyenge vagy,
Nem kell titkolóznod soha, otthon tudják merre vagy.
Légy őszinte magadhoz, az életed mennyit ér,
Tényleg van az a tré kölyök, hogy eladnád ennyiért?
Ne akarj áldozat lenni a kurva világban,
Ne akarj olyan ember lenni, aki hibátlan.
Ne akarj világtalan lenni, neked látnod kell,
Nem lehetsz gyenge, ne ess össze, neked állnod kell.
Ne akarj olyan ember lenni, aki nem te vagy.
Ha te irányítod magad, akkor rendbe' vagy.
Magadnak válassz életet, álmot meg szerelmet,
Mert az élet tré dolog, nem ismer kegyelmet.
Az én sztorim tök más mint, amit te flesselnél,
Ezért a moziban egy fillért nem kesselnél.
Elkúrt hétköznapok, melóba szorongok,
Ezért lesznek vadak a kezem alatt a korongok.
T-Bagwell, mázsa fölött eretnek,
Engem a gádzsik nem az alakomért szeretnek.
Soha nem ültem fel a műanyag szereknek,
Nem akarok megfelelni a rám néző szememnek.
A zenén kívül lassan nem érdekel semmi,
De a magyar rap bizniszből nem jó tételt venni.
Be kell vállalnom sok égő, tré melót,
Hogy fenn tudjam tartani a rám ruházott kecót.
Érzem a testemen már, tényleg öregszem,
A kurva nagy álmokért már hiába törekszem.
Minden fillérért szinte megverekszem,
De nincs az a tré, hogy az életnek lefekszem.
Ne akarj áldozat lenni a kurva világban,
Ne akarj olyan ember lenni, aki hibátlan.
Ne akarj világtalan lenni, neked látnod kell,
Nem lehetsz gyenge, ne ess össze, neked állnod kell.
Ne akarj olyan ember lenni, aki nem te vagy.
Ha te irányítod magad, akkor rendbe' vagy.
Magadnak válassz életet, álmot meg szerelmet,
Mert az élet tré dolog, nem ismer kegyelmet.
Azt hiszem, engem rossz helyre dobott a teremtő,
én félig halva születtem, de férfi lett a gyerekből.
Próbáltam felállni és járni úgy, mint mások,
De ők a felszínen élnek, én inkább mélyebbre ások.
Egy sziget lett a szívem, mert a világ kietlen,
A hitem hitelbe adtam, így lett a lelkem hitetlen.
Apám mondta, hogy tanulj fiam, hidd el megéri,
De az élet az álmokat tesó kilóra leméri.
Csak kapkodtam a fejem, próbáltam követni a világot,
De rájöttem, hogy csak szét kéne lövetni.
Engem önmagamért utálnak vagy szeretnek,
Kik megértenek sírnak, a tré emberek meg nevetnek.
De engem nem hiába faragtak ki aranyból,
Mert haraggal a szívedben nincs mennyország, csak karambol.
Így én is megérzem a boldog élet hiányát,
Hogy emberek a szerelmet felszívják, aztán kihányják.
Mi másnak nem jutott, mások mindig azt kívánják,
A királyok mindent akarnak, majd a tűzre kivágják.
A szolga emberek a soruk szépen kivárják,
Itt sötét hollók minden kék madárnak szemét kivájják.
Én egy cafat hintáról zuhantam le a világba,
Nyitott szívvel lefelé, pont bele egy nagy szilánkba.
Mert a csóró hisz a jóban, ez kutyáknak pedigree,
Hogy eljön majd a megváltó, hisz szép az élet, pedig tré.
Ne akarj áldozat lenni a kurva világban,
Ne akarj olyan ember lenni, aki hibátlan.
Ne akarj világtalan lenni, neked látnod kell,
Nem lehetsz gyenge, ne ess össze, neked állnod kell.
Ne akarj olyan ember lenni, aki nem te vagy.
Ha te irányítod magad, akkor rendbe' vagy.
Magadnak válassz életet, álmot meg szerelmet,
Mert az élet tré dolog, nem ismer kegyelmet.