Kiszagolom az ellent, megérzem ha gyűlölnek
A tigris ereje él bennem, gyáva kutyák szűkölnek
Egy űrt tölt meg a szellem, ez itt szimplán hiánycikk
A homályzóna üdvözöl, te csak írjál világit
Meg telepit, vagy rajt, őszintén leszarom
Ki szeret itt, az hajt, hogy a fő színtér az etalon,
Mert puszta ténykérdés hogy, az élbolyban vagyok
és nem érted minden egyes dalom miért robban nagyot
A fény jóval nagyobb már, mint volt legutóbb
Nem unom azóta se, ha valami kell, érj utol
Egy szérumtól vagyok részeg, vonszol a zene
így teljesedik csak ki énem mindkét fele
Különös eset ez, mint Dr. Jekyllé
De mostanra így vagyok boldog ennyit ért
A kudarc, a számtalan csalódás
Rengeteg bűnőssé váló ártatlan
Vallomás, hidegen hagy a sok szardobás
Oltás mind, mára csak puszta zajforrás
A fülemnek, bogarakként csapódnak az üvegnek
Tudom, hősök csak háborúban születnek
Adamantium penge minden verzém
A sok műanyag ember tesz hirtelenné
Szavak erővel beoltva, így lesz szebbé
A világ, neked ez teszi színtelenné
Megszállott szempár tigris tekintet
Ha az akarat elszállt mindig segített
Visszahúzta a karmát, ha kellett szelíd lett
ösztönös vadság, tigristekintet
Kis ország, nagy kórság, szedett vedett hordák
Már közhely, hogy amin veszekedtek morzsák
Az összetartás kincs, elveszett a térkép
A láda arany nincs meg, a tehetségek érmék
Mélyen a homokban, tűnő hologram
Tér vissza a közegbe a vállán egy hollóval
Gyémánt a koromban, új bizsu folyton van
Begyújtanám mind, és elzárnám egy kordonnal
Szemétdombon kakaskodunk, vágod testvér
Elkorcsosult egy család ez, egy átok ver még
Mindig, és tudom én sem válok szentté
De hiszek a csodákban, h néha pár szó elég
és jobb lesz, de így max ha párszor elég
A szcéna, pár húsevő, a többi préda
Fél a gyenge, az erős a dzsungellel együtt él,
Egy ütés az állra, és máris eltűntél...
Refr.
Nem élek két életet mint Peter Parker
Csak én vagyok amit a lapra ír a marker
Fal kell a writernek, nekem egy papír
Egy zene Artostól a szöveg köré panír
Nem tehetek róla, sose ment a színlelés
Adom magam mindig, ez olyan mint a szívverés
Természetes, mint egy síma levegővétel
A legtöbben szerepelnek remegő kézzel
Egyre több ésszel láttam, hogy csak őszinte
Lehetek, soraim a valós élet őrizte
így maradtam tiszta, ebben a mocsárban
Másnak cél a hírnév, de látom hogy tovább van
Az utam, tiszta a kép, a végén fény ragyog
Ha elérem, remélem kiderül ott is én vagyok
Már tiszta a kép, az utam végén fény ragyog
Ha elérem, biztos kiderül ott is én vagyok
Refr.