A hangom, a zeném mindig a jéghegy legteteje
A többi attól függ, mekkora részed teszed bele
Az énem fele veled van, ismered a hollót
De van, amit nem tudsz meg rólam tízszer ennyi sorból sem
Folyton megy a zene és írok rá, mert hajt a vágy
De hogy neked mennyit ad ez, az igazán rajtad áll
A szabadság, ha rappelek, a rímekből verze lesz
Így adok át trackekkel, a hitemből perceket
A gengszter rap vicces, persze, lehet ez ettől jó
Nem tudom, haver, nekem ez sohasem erről szólt
Feltölt a szó, ha alkotok, a szárnyam visszanő
És érzem azt, ha hallgatsz, az rakja rád a libabőrt
Szikkadt földet öntözünk, nem nő virág itt lent
Rég nem mozgat az, vajon fentről ki lát minket
A celebkedés nem pálya, sötét zsákutca
A mi sikerünk furcsa és számunkra más út van
Más utat követünk, ezerszer mondtam én is
Egész albumok szólnak erről, mégsem sokan érzik
Magunknak írunk, így nálunk van az előny
De ha mások is megértik, az adja az erőt
Felnőttünk és velünk együtt a szavak
Rég hordjuk már, de nem lett elnyűtt az anyag
A hangom, a zeném mindig a jéghegy legteteje
A többi attól függ, mekkora részed teszed bele
Az én utam egy egyirányú út
Ahová megyek
Lábam nem éri a földet
Szívemet két kezemben viszem
A jéghegyen leteszem
Hogy a nap szárítsa el
A hangom, a zeném, mindig zúz-ráz a hideg
Mert nem torzítanak a képek a vásznon, amit feszítek
Napról napra élünk, a körünkben ez nem ritka
Senki sem tudhatja, holnap mennyire lesz tiszta
Én sem úszom meg, mert keresik a hibákat
Laborban csekkolják a vért és a pisámat
Ami ma rám ragad, azt cipelhetem örökké
Ez van, az óra nem jár visszafelé, egynap
Felkel az ember és már harminc plusz
Ugyanaz a retek panel, minden reggel ugyanaz a tömött busz
A kutad lassan kiszárad, látod azért írunk
Hogy legyen miből gyújtanod lángot
De a dumánk csak a felszín, az erő az te magad
Egy jéghegy, nem tudhatod mennyi lappang a csúcs alatt
Mindig képviseld, ami saját
Hiába fogynak a barátok és gyűlnek a parák
Csak ne rántson magával a közöny
Nem motivál se hírnév, se pénz már
Megvan az utam, amin szövöm
Ha igazán értenéd akkor tudnád
A processz többet jelent, mint a végtermék
Csináljuk, mert szeretjük, mert keressük a kihívást
Te se hagyd, hogy elnyomják benned a kreativitást
Más nem teremt erőt, csak a képzelet ereje
És csak tőled függ, hogy mekkora részed teszed bele
Az én utam egy egyirányú út
Ahová megyek
Lábam nem éri a földet
Szívemet két kezemben viszem
A jéghegyen leteszem
Hogy a nap szárítsa el
Az én utam egy egyirányú út
Ahová megyek
Lábam nem éri a földet
Szívemet két kezemben viszem
A jéghegyen leteszem
Hogy a nap szárítsa el