Tényleg cowboyok voltak talán Délután A porfelhő előtt És nem volt senki az utcán Továbbá kötöztem a mély sebet Hátha meg Menthetem talán még Az én szerelmemet De meghalt És sírós hangon kértem, hogy ébredj végre fel De nem Nem és nem Ott fekszik egy fakereszt alatt Másnap jól leszúrt a nagymamám Hogy a babám Amit tőle kaptam az miért nincs a többiek között "Nem tudom" - mondtam - "hogy hol lehet" És közbe meg Sírni kezdtem én Mert nyomták a szívem a rögök És a csönd Aztán meg hogy "jólvan, majd meglesz, semmi baj" "De van" - gondoltam Ott fekszik egy fakereszt alatt Az én szerelmem Aki nem jön többet el Az én szerelmem Aki nem jön többet el Tényleg cowboyok voltak talán Délután A porfelhő előtt És nem volt senki az utcán Tovább kötöztem a mély sebet Hátha meg Menthetem talán még az én szerelmemet