Andrea nézi milyen szép az ég Csak pont rá nem vetül a fény Nézi hogy sétálnak a párok kint Csak érte nem jön senki el Aki vinné mint a szél a papírsárkányt Suttogná a nevét A haját fújná Mint a szél a biciklin Mitől múlik el a szürkeség Hogy lopja el a mások életét Mocskos falnak dőlve Andrea, áll és Várja, hogy kit vigyen haza Nézi a plakáton a nőket fent Ő meg itt a porba lent Ki lehetne aki végre feldobná Mint a parton a lábát Aztán elkapná, őrizné mint egy kincset Sose múlik el a szürkeség Hiába lopja el a mások életét Mint a szél a papírsárkányt Suttogná a nevét A haját fújná Mint a szél a biciklin Mitől múlik el a szürkeség Hogy lopja el a mások életét Mitől múlik el a szürkeség Hogy lopja el a mások életét